DOI Seite / Zitierlink:
https://doi.org/10.11588/diglit.30664#0107
17. Thorenburger Landtagsabschied 1572
17. Thorenburger Landtagsabschied über die Beibehaltung der bisherigen
konfessionellen Bestimmungen und dem Verbot von Innovationena
25. / 29. Mai 1572
Nos Stephanus Bathori de Somlÿo waivoda Trans-
sylvanus et Siculorum comes etc.1 memorie com-
mendamus tenore presentium significantes, quod
spectabiles magnifici domini et nobiles aliique ordi-
nes trium nationum Transsylvanie2 et partium regni
Hungarie3 illi subiectarum exhibuerunt et presen-
taverunt nobis infrascriptos articulos, in presentibus
eorum comitiis partialibus Thorde4 ad festum sacri
Pentecostes ex commissione nostra celebratis pari-
bus votis conclusos, petente non debita cum instan-
tia et submissione, ut eosdem articulos acceptare,
approbare, ratificare et faventer confirmare velle-
mus, quorum quidem articulorum tenor sequitur in
hunc modum:
Megértettük te nagyságod izenetéből az nagyságod
rólunk való kegyelmes gondviselését és intését, hogy
te nagyságod nemcsak külső országunknak és ha-
zánknak megmaradására, de az élő istennek tisztes-
ségére és lelkünknek javára is kegyelmesen szorgal-
mas gondot visel, mely nagyságod gondviselését or-
a Textvorlage (Abdruck): EOE II, S. 527-531 Nr. 10/18.
Weiterer Abdruck: Mikó, Adatok I, S. 295-299
Nr. 10/2. Auszugsweise abgedruckt: Veszely, Adatok
I, S. 181; Teutsch, UB I, S. 96f. Nr. 32 (jeweils Artikel
1).
1 Stephan Báthory aus der Linie Somlyó wurde 1571 Lan-
desherr mit dem Titel Woiwode, 1576 Fürst, ab 1575 zu-
gleich König von Polen, gest. 1586.
2 Die drei ständischen „nationes“ im siebenbürgischen
Landtag: der Adel als Vertreter der Komitate (Adels-
oder Komitatsboden) sowie die kollektiv privilegierten
Szekler und Sachsen.
3 Die Vertreter der ungarischen Komitate, die neben Sie-
benbürgen zum Fürstentum gehörten (partes adnexae
Hungariae / Partium).
4 Thorenburg, Stadt und Sitz eines Komitats in Mittelsie-
benbürgen, üblicher Versammlungsort des Landtages.
5 Franciscus Davidis (Franz Hertel, Dávid Ferenc), geb.
szágúl hívségesen mind holtunkig megakarunk szol-
gálni. Az minémű dolgokat penig te nagyságod
rendszerént elő számláltatott, az mennyire hozzá
fértünk, így szóltunk hozzá.
Első: Hogy az mi az religio dolgát nézi, az minémű
végezés az meg holt fejedelem ő felsége idejében
volt, hogy senkinek akkori végezés szerént bántása
ne legyen az religióba, végeztük országúl, hogy azon
állapotban és erejében maradjon; hol penig valakik
az végezés kivűl az religióban valamit innouálná-
nak, az mint ő nagysága előnkbe adja hogy affélék
volnának, ő nagysága Dávid Ferenczet5 és az super-
intendenst hívassa hozzá, értse meg tőlök, ha efféle
innouatorok külömb vallásban vannak az ő vallá-
soktól, kiben voltanak az megholt urunk idejében;
ha külömb és új dolognak vallásában találtatnak, ő
nagysága excommunicáltassa, mely excommunica-
tióval ha ők nem gondolnak, ő nagyságának autho-
ritása legyen efféléknek megbüntetésére az ő érde-
mek szerént6. [...]
in Klausenburg, wurde 1553 Rektor, 1557 Stadtpfarrer
von Klausenburg, gleichzeitig Superintendent der unga-
rischen (Klausenburger) Kirche. Er predigte seit 1559
reformiert, 1568 unitarisch, war Hofprediger Johann Si-
gismunds und 1572-1579 erster unitarischer Superinten-
dent, gest. 1579; vgl. Einleitung S. 35.
6 Übersetzung bei Teutsch: Welche Angelegenheiten
Eurer Gnaden der Reihe nach hat vortragen lassen, dar-
über haben wir, insoweit wir dazu kommen konnten, also
gesprochen: Zuerst, was die Religionsangelegenheiten be-
trifft, den Beschluss, welcher zu den Zeiten unseres ver-
storbenen Fürsten [Johann Sigismund], Seiner Hoheit,
bestand, dass niemand dem damaligen Beschlusse nach
in der Religion gekränkt werde, so haben wir von Reichs
wegen beschlossen, er solle in demselben Stand und in
Kraft bleiben; wo aber jemand ausser jenem Beschlusse
in der Religion Neuerungen machte, wie denn Euer Gna-
den uns vorgetragen haben, dass es solche gäbe, so wol-
len Euer Gnaden den Franz David und den Superinten-
89
17. Thorenburger Landtagsabschied über die Beibehaltung der bisherigen
konfessionellen Bestimmungen und dem Verbot von Innovationena
25. / 29. Mai 1572
Nos Stephanus Bathori de Somlÿo waivoda Trans-
sylvanus et Siculorum comes etc.1 memorie com-
mendamus tenore presentium significantes, quod
spectabiles magnifici domini et nobiles aliique ordi-
nes trium nationum Transsylvanie2 et partium regni
Hungarie3 illi subiectarum exhibuerunt et presen-
taverunt nobis infrascriptos articulos, in presentibus
eorum comitiis partialibus Thorde4 ad festum sacri
Pentecostes ex commissione nostra celebratis pari-
bus votis conclusos, petente non debita cum instan-
tia et submissione, ut eosdem articulos acceptare,
approbare, ratificare et faventer confirmare velle-
mus, quorum quidem articulorum tenor sequitur in
hunc modum:
Megértettük te nagyságod izenetéből az nagyságod
rólunk való kegyelmes gondviselését és intését, hogy
te nagyságod nemcsak külső országunknak és ha-
zánknak megmaradására, de az élő istennek tisztes-
ségére és lelkünknek javára is kegyelmesen szorgal-
mas gondot visel, mely nagyságod gondviselését or-
a Textvorlage (Abdruck): EOE II, S. 527-531 Nr. 10/18.
Weiterer Abdruck: Mikó, Adatok I, S. 295-299
Nr. 10/2. Auszugsweise abgedruckt: Veszely, Adatok
I, S. 181; Teutsch, UB I, S. 96f. Nr. 32 (jeweils Artikel
1).
1 Stephan Báthory aus der Linie Somlyó wurde 1571 Lan-
desherr mit dem Titel Woiwode, 1576 Fürst, ab 1575 zu-
gleich König von Polen, gest. 1586.
2 Die drei ständischen „nationes“ im siebenbürgischen
Landtag: der Adel als Vertreter der Komitate (Adels-
oder Komitatsboden) sowie die kollektiv privilegierten
Szekler und Sachsen.
3 Die Vertreter der ungarischen Komitate, die neben Sie-
benbürgen zum Fürstentum gehörten (partes adnexae
Hungariae / Partium).
4 Thorenburg, Stadt und Sitz eines Komitats in Mittelsie-
benbürgen, üblicher Versammlungsort des Landtages.
5 Franciscus Davidis (Franz Hertel, Dávid Ferenc), geb.
szágúl hívségesen mind holtunkig megakarunk szol-
gálni. Az minémű dolgokat penig te nagyságod
rendszerént elő számláltatott, az mennyire hozzá
fértünk, így szóltunk hozzá.
Első: Hogy az mi az religio dolgát nézi, az minémű
végezés az meg holt fejedelem ő felsége idejében
volt, hogy senkinek akkori végezés szerént bántása
ne legyen az religióba, végeztük országúl, hogy azon
állapotban és erejében maradjon; hol penig valakik
az végezés kivűl az religióban valamit innouálná-
nak, az mint ő nagysága előnkbe adja hogy affélék
volnának, ő nagysága Dávid Ferenczet5 és az super-
intendenst hívassa hozzá, értse meg tőlök, ha efféle
innouatorok külömb vallásban vannak az ő vallá-
soktól, kiben voltanak az megholt urunk idejében;
ha külömb és új dolognak vallásában találtatnak, ő
nagysága excommunicáltassa, mely excommunica-
tióval ha ők nem gondolnak, ő nagyságának autho-
ritása legyen efféléknek megbüntetésére az ő érde-
mek szerént6. [...]
in Klausenburg, wurde 1553 Rektor, 1557 Stadtpfarrer
von Klausenburg, gleichzeitig Superintendent der unga-
rischen (Klausenburger) Kirche. Er predigte seit 1559
reformiert, 1568 unitarisch, war Hofprediger Johann Si-
gismunds und 1572-1579 erster unitarischer Superinten-
dent, gest. 1579; vgl. Einleitung S. 35.
6 Übersetzung bei Teutsch: Welche Angelegenheiten
Eurer Gnaden der Reihe nach hat vortragen lassen, dar-
über haben wir, insoweit wir dazu kommen konnten, also
gesprochen: Zuerst, was die Religionsangelegenheiten be-
trifft, den Beschluss, welcher zu den Zeiten unseres ver-
storbenen Fürsten [Johann Sigismund], Seiner Hoheit,
bestand, dass niemand dem damaligen Beschlusse nach
in der Religion gekränkt werde, so haben wir von Reichs
wegen beschlossen, er solle in demselben Stand und in
Kraft bleiben; wo aber jemand ausser jenem Beschlusse
in der Religion Neuerungen machte, wie denn Euer Gna-
den uns vorgetragen haben, dass es solche gäbe, so wol-
len Euer Gnaden den Franz David und den Superinten-
89